Kasza Béla: Planéta álmú semmiség
Az idők alatt a szerelmek
az út mentén elhevertek.
Még élnek, mert úgy lett végük,
hogy el sem égtek.
A tiszta vágy és az is,
ami dőre, hódítóként érkezett
sok ártatlan mezőre tenni azt kerekebbé;
ami dőre, hódítóként érkezett
sok ártatlan mezőre tenni azt kerekebbé;
de jaj, nem formálta jobbá, szebbé!
Én pedig, a hangyányi lélekhalmaz,
még most is király vagyok,
mert Isten királynak teremtett
öröm-kedve véget,
akár csak a többi
planéta álmú semmiséget.
