A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Poétahalál

 
Fénybe kapaszkodott a nyári délután,
szelek árnyéka lompos lombok alatt dalolt.
Felhők ölében bizonytalanság hintázott,
rázta fejét a hitetlen szomorúság a fákon,
tréfák nevettek önmagukon kába kínlódással.
Ficánkolt a sármos semmi magabiztossággal,
mutogatva vékony szívét.
Szédült, szőke szárnyán eljött a sült galamb,
de hazugsággal teli szájak nem tudták már,
miért is vártak rá.
A rossz költő utolsó versét írta éppen,
észre sem véve a szerelmet,
melyet papír és ceruza között
táltos lelke közvetített.
Ránézett a világra még egyszer,
szenvedély nélkül,
majd szalmakalapot tett kiüresült fejére,
és végleg távozott.
 

Kasza Béla: Poétahalál hozzászólásai

Szólj hozzá

0.035 mp