Kasza Béla: Pokoljárás
Ha már leszállt a poklokra,
verset hordoz minden borda.
Megyek én is szerelemért,
csók leszek és karéj kenyér.
Nyergelem a pokol-lovat,
vers vagyok és versáldozat.
Táncolni kell, vadulni kell,
sulykot vetek, az is kikel.
Őrület a szürke semmi,
nem tűzhányóként szeretni,
zöld almára varrni gombot,
szaporítani a gondot.
Pokol után új a kedvem,
tavaszomat égre festem,
szépítkezem szívvel, dallal.
Szenvedéllyel jön a hajnal.
