Kasza Béla: Ragaszkodom a csillagokhoz
Pipacs-kék virágban s az ég piros vágyán
madárdal dédelget temetőt, víg mezőt.
Ábrándos világnak édes borzongását
magához öleli a csóktalan délelőtt.
Én vajon mit teszek, ha nem teszek semmit?
Vagyok-e olyankor, amikor nem vagyok?
Rajzoljam arcomra gondjaim keservit?
Nem, mert úgy elhagynak álmok és csillagok!

