Kasza Béla: Reggel a patakparton
Már hajnalban felvett
egy szűz-fehér ruhát,
tiszta ragyogással
a tölcséres szulák.
Vágyakozva bámulja
a buja, vadóc szeder,
kék gyümölcsét felkínálja,
lába elé hever.
Meghatja a szüzet
ez a kedves gesztus,
megborzong mindene,
jöhet már a szexus.
Nyújtózkodik száz napsugár,
szólal rigóének,
patakparton kora reggel
így zajlik az élet.
