Kasza Béla: Reggeli kép és képzelet
Ma is vadvirágok kékjét
kínálja a reggel,
fűznek pihéit röpteti
az ébredő szellő.
Sárgásbarna örömmel hintáznak
szárukon a vidám kúpvirágok,
felhők pacsmagolják be az eget,
és sötétedő bogyókkal teli
ágai hajlongnak a bodzának.
Kiakasztom ingemet a kötélre,
fülemnél fogva magamat is kéne,
átjárna az ifjú szél,
átfújna nevetve,
s egy méhecske zümmögne
megnyúlott fülembe.
