Kasza Béla: Remény a napsugárhoz
Manapság szeméttel etetnek
tányéron és fülön át,
törvényes tolvajok
zsebemet kutatják
mert túléltem a telet,
tudatomban jövőtlenségem
szörnye fészkel,
és szomorúság csillog
száraz könnyeimen.
Félek ebben a világban,
olyan nagyon félek.
De ha napsugárba kapaszkodom
és fényben fürdik
a tavaszi szél,
jöttment senkik ragadozásán
átlépek majd fürge gondolattal,
karomban éledő erővel,
szívemben pendülő lanttal.
