Kasza Béla: Remény takarékon
A vágy illata vadrózsában bolyong,
a fények meztelen árnyékra vetkőznek,
halkan simul a sötétség, úgy borong,
halkan simul a sötétség, úgy borong,
vizesek zsákjai a nehéz felhőknek.
Ring a könnyű álom, bölcsője az este,
a tavaszból a nyárba sétál a remény.
Szökellni, vágtatni, ehhez lenne kedve,
csillagtalan csókot ölel most szegény.
