Kasza Béla: Rókarántó
Cinke szava tavaszöröm,
szőlők között napfényözön.
Harang kondul Rókarántón,
fémélesen, mégsem bántón.
Szélnek szavát fenyő zúgja,
tűlevelén zeng a húrja.
Szürkésbarna törzse kérges,
toboz mozdul, tánca édes.
A völgyből is hangok jönnek,
szőlőmunkások köszönnek.
Domboldalon sárga lepke
cikáz könnyeden, nevetve.
Mandulafa, barack, dió,
kellett ez az infúzió.
Szívvel öleli szívemet,
hogy száz jegenye integet.
