Kasza Béla: Rozsdás hangulat
Szemben a Gulács, barna a délelőtt,
megáll a pillanat a szemem előtt,
pörzse, rőt bokrok, szőlők és lombok,
nyelvemen szavak, valamit mondok.
Fácánokat látok, őzet és nyulat,
szép őszi a táj, rozsdás hangulat,
lábom a földbe gyökeret ereszt,
széttárom karom, így vagyok kereszt.
Szellő is vagyok, épphogy mozdulat,
átölel őszi, rozsdás hangulat,
magamhoz húzom, ez már a kincsem,
melegség önt el, levetem ingem.
Lassan megindulok, megyek fel a hegyre,
nem vágyom többre, csak e szerelemre,
ösvényel a szívem, hegyek között járok,
enyémek az őszi, rozsdaszínű álmok.
