Kasza Béla: Sirály a szürke kőnek
Szürke partvédő kövek között a Duna-parton ülök,
a folyó alattam hömpölyög hullám-zenében.
Belső csendemet nem zavarom,
öreg barackmagot török,
szürke kő vagyok a többi kő szemében.
Az imént népi táncosok ropták a Türr-emlékműnél,
a kilátó oszlopai szellősen ölelték őket;
a tánc s a színes ruhák megváltották
a boldogokat és a szenvedőket.
De ki vagyok én, hogy pótcselekvésként
verseket írok, miközben
megőszült álmaim a semmibe vesznek?
Fölöttem megszólal egy részeg röptű sirály:
Te csak verselj, álmodozz! Sose maradj veszteg.
