Kasza Béla: Sorsom
otthonom fénytelen
erszényem pénztelen
foltos a nadrágom
átkarol magányom
mindenki elhagyott
nagymester nem vagyok
ügyetlen a kezem
versteli a fejem
felhő törli arcom
amíg vívom harcom
sápatag a színem
nem adom el szívem
gyötör az értelem
kikezd a félelem
a fejem szédelgő
ruhámban rossz költő
keresem kedvesem
világban nem lelem
szerelem elkerül
csónakom elmerül
