Kasza Béla: "Szalad a réten Borbála"
Boldog volt a kora délután,
ültem egy padon kinn a Dunán.
Életigenlés ez, szerelem.
Fejemre kulcsoltam két kezem,
lábaimat kinyújtottam egymásra
és nem gondoltam semmi másra:
Zelk Zoltán-verset énekeltem Neoton zenére.
Kéjjel zuhogott artériám s vénám öreg vére.
Ez a tíz perc annyira jó volt,
százszor jobb, mint bármilyen óbor,
majd a kései ebéd is igencsak tetszett.
Így repül a lélek, ha élvezettől reszket.
