Kasza Béla: Számban petúniával
Tombol a vad vihar, a szeles förgeteg,
számban petúniát forgatok, pörgetek.
Mert minek is vagyok, de miért ne lennék
lányoknak derekát átfogó szép kelmék
bátor bámulója, leselkedő gyermek.
Vigadnak szívemben elképzelt szerelmek.
Édes ez a nektár, tölcséres a kedvem,
kettőt téptem le, maradt egy kezemben,
kínálom a szélnek, szalad már világnak,
illatát röpíti virágnak s a vágynak.
Tombolj csak, szélerő, mert én is tombolok,
gyönyörű e kéj, mint szűz hóban friss nyomok
puha léptű macskák párnás talpa által.
Nem lépek rút frigyre önként a halállal!
