A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Százcsókú síkság

 
A bágyadt csalánosra a kék magasból hullanak napsugarak,
a dűlőn őzet űz egy másik őz, tán szerelmes, vagy csak játszanak.
Csavargó magányomtól megriad, zajosan elrepül két fácán,
kotyogásuk távolodik, csupán helyük marad szelíden, árván.
Tengelicek, pintyek szólnak köröttem, szédületes madaras ünnep,
s aki ünnepelni tud ettől, az itt és most velem szédülhet.
Álmodom talán, amit látok, dédelget táltos, könnyű öröm,
fenn a magasban ölyv köröz, teszi kedvemért, hát megköszönöm.
Minden dalos, csicsergő, csöndes csak a dűlőút pilledt pora,
ott távolabb széles szőlőskert, a gazdának biztos lesz bora.
Oly mosolygós a délután és kacér kedvű a közelgő alkonyat,
részeggé tette szívem halomnyi szépség, mint italozót a tűzkonyak.
De nem verselek rólad, Alföld, megénekeltek téged már a nagyok,
ó jaj, e százcsókú síkságon mélyen zsigerig boldog gyermek vagyok.
 

Kasza Béla: Százcsókú síkság hozzászólásai

Szólj hozzá

0.008 mp