Kasza Béla: Szél a szabóm
Hogyha csupán álmodom,
már az is elég,
csak süssön sokat a nap,
csókoljon a szél.
Gyermekmosolyt láthassak
s ne fájjon semmi,
öreg fákat lehessen
csendben szeretni.
Néha-néha élvezzem
a finom ételt,
ok nélkül ne folyjon ki
jajpiros vérem.
Madarak szép szavára
nyíljon sok virág,
és a nálam jobbaké
legyen a világ.
De üres az álmodás,
ha józan az ész,
s ha árva a nehéz szív
arat ám a vész.
Felhő mögé rejtőzik,
nem ölel a nap,
rongyaimnak a nagy szél
módi fazont szab.
