Kasza Béla: Szél hátán az ősz
Félek az úttól, az úttalanságtól,
fázom, fáradok, fullaszt ezer börtön.
Merítenék erőt bármilyen imából,
de messze már, elvitte ahány csak volt ördög.
Zsongnak a lombok a lobogó fákon,
szél hátán az ősz, létem szélén állok.
Elvesznek a vágyak, recsegnek az ágak,
hirdetik az őszt a változó világnak.
Hirdetik nekem is, magamhoz kell térnem,
leltárba veszem egynémely reményem.
Eldobom minden eddig volt halálom,
töltsön meg élettel vad és merész álom!
