Kasza Béla: Szélcsendként zöld lombokon
Soha nem lesz otthonom,
soha nem lesz párom,
szélcsendként zöld lombokon
meghalok a nyáron.
Egy-két szívben maszatként
megmarad pár emlék,
ennyi volt az életem,
rám borul a nemlét.
