Kasza Béla: Szelíd fény
Heverek a fűben,
bámulok eget és földet.
A közelben erdő,
nevelget seregnyi tölgyet.
Simogat a hűs szél,
varjúszárny árnyéka rajtam.
Mozdulatlan vagyok,
hadd higgye, már meg is haltam.
Becsapni nem tudom,
károg majd elszáll nevetve.
Lepkeleány táncol,
érint, meg vagyok szeretve.
Telik a délután,
folydogál az idő vére.
Rám néz a Jóisten,
szemének szelíd a fénye.
