Kasza Béla: Szelíd, mint a szőke lélek
Bújócskázom az erdőben,
pedig dologidő vagyon,
keresem a legszebb leányt,
merthogy kacér velem nagyon.
Piros alma a mosolya,
karcsúsága álom-darázs,
kéjes vággyal szívzuhogtat
kéjes vággyal szívzuhogtat
hosszú combja közt a varázs.
Ott kuncog egy tölgyfa mögött,
megtalálom, csókba viszem,
forró zápor az ölelés,
oly csoda, hogy el sem hiszem.
Piheg már a karjaimban,
szelíd, mint a szőke lélek.
Százhúsz évre őt akarom
kéz a kézben feleségnek.
