Kasza Béla: Szelíd pipacsos
/ Hubert László festőművész azonos című festményéről /
Mennyi lélek, csend és dallam
ott a fűben, pipacs-habban.
Napsugárban vén kerítés,
ihletre ok, mély merítés;
és a festő nem vigyázott,
megfestette a szép álmot,
bűbájossá vált e világ,
benne piros, kamasz virág.
Halhatatlan, igaz tétel,
kárpótlás ez, elégtétel
mindenre, mi fáj s keserű.
Mostantól csak mosoly, derű.
Otthon van itt a jó Isten,
szerelmében hiba nincsen.
Lám, a művész ekképp teremt
farostlemezre végtelent.

