Kasza Béla: Széllel a csillagokig
Ugrik a szél pihentéből,
faágakkal integet,
szoknyát emel, hajat kócol,
elkéri a szívemet.
Szellőzteti, táncoltatja,
megforgatja eleget,
sebeimet gyógyítani
letép ezer levelet.
Hűvös csókkal felragasztja,
ahol fáj és ahol szúr,
gitárba csap, megpendíti
kedvemért a legszebb húrt.
Muzsikál a villanydróton,
ott hintáz egy kismadár,
percekig még kapaszkodik,
majd a magas égbe száll.
Követem a szelek szárnyán,
gyógyult szívem felragyog,
fenn az égen megölelnek
szép szerelmes csillagok.
