Kasza Béla: Szélzümmögő
A délelőtt a múlté,
a délidő fogyóban,
mámor-sötét varjak
fürödnek a folyóban.
Kikelet-üzenet,
most nyílik a tavasz,
a füzeken rügyek,
nincs itt semmi panasz.
A vízen csillogás,
reszket, forr a fény,
ha esetleg mégsem,
e reszketés csak vélt.
Azt mondtam egy lánynak,
ő az én világom.
Szerinte tévedés,
nem lesz a virágom.
Szél támad, zümmög már,
mérsékelten, halkan,
azt súgja, zümmögi,
hogy már meg is haltam.
