Kasza Béla: Szerelem vagy forradalom
Szabadságot tépáz a fáradt nyomor,
az egész test bénáz, üres a gyomor.
Csupán a vágyak duhajkodnak vérig,
szélcsendtől egészen viharos szélig.
Kellene végre már egy forradalom,
suttogás helyett üvölteném dalom,
dadogást feledve fény lenne szavam,
használnék fegyvert is, ha már kézben van.
Ez csupán ábránd, érzelmi keletű,
zavar a féreg, a rengeteg tetű,
s mi bánt még? szaggatják ingem az ágak.
Vagy inkább szerelem lenne jó talán,
valaki szívében meglelni hazám,
aki vad csókjával harapná számat.
