Kasza Béla: Szerelmem, Balaton
Fonyódnál láttalak meg,
tündér-zöld Balaton,
felém jött mosolyod
a hullámzó habokon.
Fenyvesen akkor
tíz nap volt a tábor,
gyermeki szabadság,
öröm és mámor.
Azután szép lassan
felfedeztelek,
egyre inkább éreztem,
hogy te is szeretsz.
E szerelem immár
negyven éve tart,
úgy vagyunk egymással,
mint hullám és part.
Nem vagyok én más,
csak konok, hű zarándok,
kopott, fáradt lábbal is
tehozzád járok,
s amikor a tájad
ölébe vesz engem,
szívem ringatózik
édes szerelemben.
Világnak közepe,
istenélmény helye,
túlélés, remény
szelíd, szent fegyvere,
maradj meg vágyaim
dobogó hitében!
Akár csillag vagyok,
akár sár a mélyben.
