Kasza Béla: Szergej simogatásra vágyik
Szergej borong, lóg az orra,
nem érintik meg arcát.
Erre vágyik, küzdés nem kell,
megvívta már sok harcát.
Vihar készül, sötét az ég,
görnyedt akác félni kezd.
Küszöbön ül szegény Szergej,
sóhajtozik, kesereg.
Megint vadság, ezer vadság,
nem a szeretet szerint.
Ki érti ezt? kérdi halkan,
aztán fásultan legyint.
Fának tépi szél az ágát,
dühöng elborult fejjel.
Ahelyett, hogy szép szelíden
megsimogatná Szergejt.
