Kasza Béla: Szív a szívvel
Hideg most az őszi magány,
egyébként is fázom,
szeretőből nagyon kéne
talán huszonhárom.
Esetleg csak egyetlenegy,
de szerelmes szívű,
kinek tavasz minden csókja,
barackvirágízű.
Kéz a kézben a szép öröm
átjárja az embert,
nem igényel vad alkoholt,
füstöt, füvet, kendert.
Dédelgetett édes álmok
arcod mosolyában,
megkereslek, megtalállak
a legtisztább vágyban.
Ölelésben, csókmámorban
ragyognak a titkok,
nem tudhatom, mi a jövő,
hogy a holnap mit hoz;
de elbűvöl, amit érzek,
mi szemedben látszik,
érintésben, remegésben
szív a szívvel játszik.
