Kasza Béla: Szívem meztelen
Ülök a vízparton,
hullám habja fodroz,
fénnyel fut sok sugár,
szép álmokat hordoz.
Egy kormorán halat fog,
csőrében az öröm,
meztelen szél rohan,
kissé lúdbőrözöm.
Szívem is meztelen
és rettentően fázik,
a kicsikre gondolok,
mennyire hiányzik.
A két csöppség elfelejt
és majd meg sem ismer,
nem oldom meg egyedül,
segíts nekem, Isten!
