A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Szőke lélekkel


Zümmög a nagy fűzfa, virágoznak méhek,
lehunyom szemeim, semmitől se félek.
Jó hozzám a tavasz, karjaiba omlok,
szél csókol selymesen, érzi arc, haj, homlok.

Ma is lesek szoknyát, tervezek szép jövőt,
senki se készítsen számomra szemfödőt.
Erősen álmodom azt, amit szeretnék,
habár szemem barna, nem pedig szelíd-kék.

Lelkem viszont szőke, sóhaj-ábrándozó,
csupán csak kényszerből lennék ragadozó,
ezért nincs aranyam, ezért nincsen semmim.
Nem tudok változni, nem tudok mit tenni.

A taposott évem már a hatvanadik,
hajó vagyok most is, nem ám korhadt ladik,
de ha mégsem így van s az óceán akar,
összetör teljesen, elsüllyedek hamar.

Végtelen mélységbe elmerülök némán,
elfelejt a tenger, nem emlékszik énrám,
s ha valaha csöndet kiáltok a mának,
elárvult versekben fellázadnak vágyak.

Vízzé, szennyé válok, nem lesz gyarló álmom,
odaát a fényes Úristent imádom
és leszek magam is valami afféle.
Teremtőmnek fia, barátja, testvére.

Kasza Béla: Szőke lélekkel hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp