Kasza Béla: Talán felemel...
Kétezer-húsz. Megint új év.
Mindegy a szám, a szó, a név,
időnk egy szakasza, legújabb része,
amikből összeáll életünk egésze.
Mit hoz vajon? Jót reméljek?
Összhangra jut test meg lélek?
Semmi tavasz, semmi ének,
mint az elmúlt néhány évek,
s ahelyett, hogy dédelgetne
a szív, a kéz, a csók, az öl,
a szerelemtelenség tovább kínoz,
emészt és megöl?!
