Kasza Béla: Talentum malum
Előbb édesanyám szíve alatt,
később örömpelenkákban laktam,
azóta a világban,
amely mostanában ördög, vadkan.
Pedig lelkem csiszolt jáde lenne,
ha heti nyolc nap nem fenyegetne,
hogy megöl, megfojt, elpusztít
a világ szorító szennye.
Egy viskó kéne csak,
ahol elférnek könyvek, könnyek, álmok,
záporozó, apró kívánságok.
Az apám készítette,
fehérre általam festett öreg asztal...
vagyis lenne otthonom,
ami az élők közt marasztal...
Időnként meglátogatna a család,
néha egy jó barát,
Isten meg akár naponta.
De a vágyott valóságot ezer hibám
és a pénztelenség elrontotta!
