Kasza Béla: Tánc és tánc
Mézédes a gyönyör, vágy-édes a kéj,
lehet fényes nappal, akár sötét éj.
Kalapál a szíved, csókod csupa báj,
eltörött életem most csöppet se fáj.
Gyöngéd a bársonya dédelgetésnek,
kapkodása liheg mámoros vérnek.
Forróság ölében szép hevünk vadócol,
nagyokat harapunk a lüktető jóból.
A titok kicsattan, csillagos a zápor,
igenlő szép arcod elvarázsol.
Testvihar-fergeteg tüzünkben elég,
de vigyázzuk a vágyat, ennyi nem elég.
A szendergés nem több, csak néhány pillanat,
remegve keresem zsibogó ajkadat.
Nyúlok a parázsért, reszket a húrja,
önfeledt mámorban táncolunk újra.
