Kasza Béla: Tapolca-patak, XX. Század
/Egy Kónya Kálmán-fotó ihletésére /
A szekér ott állt térdig, tengelyig
a patakban, rúdja rácélzott a túlsó partra.
Kék volt a víz, zöld volt a part,
egyik a másikba belemart.
De mégis békesség honolt, derék.
A sekélyesben feküdt egy kerék,
tán ötödik volt s ott elterült,
sehonnan se hiányzott.
Jött egy ember, nézte mindezt,
és eső lévén jól elázott.
