A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Tarisznyázás


Féreg van bennem, a szerelemtelenség,
szomorú, szürke életforma.
Egyre messzebb és messzebb az ég,
posványízű, dallamtalan, goromba,
gyalázatos, lélekölő és ronda.
Elfogytak a remények.

Az ütésnyomok zöldek, kékek,
durván dedikál a szívbe riasztó réme
e reménytelenségnek, a szívbe,
mely a világé és az enyém.
Vagy abba, ami van a helyén.

Már azt sem tudom, mi az élet,
mi az öröm, szabadság, ének,
hol vesztek el hitek, fények,
szorgalmak, vágyak s maga az álom.
Honnan jöttek, mikor s minek
emberek, istenek, ideálok.

Fogom magam, tarisznyázok,
üres iszák, nincs már álom,
nincsen már út, se hajnal, csak alkony.
Árva fejemet hát lehajtom.

 

Kasza Béla: Tarisznyázás hozzászólásai

Szólj hozzá

0.01 mp