Kasza Béla: Tavasz a Tücsök tanyán
Május-kedvű nyárfapelyhek
szállonganak köröttem,
dél van és épp verset írok,
eddig szőlőt kötöztem.
Rigóének ölelte a
délelőtt jó örömét,
vitte a szél szerelemmel
mindenfelé könnyedén.
Tücsök tanya, szőke asztal,
piros alma nevet rám,
harangszóra közeledik
már a csendes délután.
Nem vagyok hát búbánatos,
nem is élek panasszal,
récék jönnek, kergetőznek,
tele vannak tavasszal.
