Kasza Béla: Tavasz röpte, ég tánca
Mozdul a szellő
az ámuló tájban,
épphogy csak rebben,
kuncog a fény,
mint gondtalan bakfis,
ha szoknyája lebben.
Madarak csókján
röpül a tavasz,
rügyezés a fákon,
kéken mosolyog
és ragyog az ég,
önfeledten táncol.
