Kasza Béla: Tavaszi ébredés
Hitehagyott álmodással,
fejen ülő bágyadással
kis szobámban nézdegélem
kedvetlenség csendjét.
Szövetkezve sok pogánnyal
tavasz zajlik lázadással.
Odakint a napos kertben
nyílnak már a lepkék.
Zöldben virgonckodik a szél,
virág szórja illatkincsét,
napsugár hull ragyogással,
csőr van tele dalolással.
Megrázom hát busa fejem,
meg is lelem méltó helyem.
Szemem feltekint az égre,
kékbe repül szívem fénye.
