Kasza Béla: Tavaszi kék
Alszanak még a vetések,
bár az egek tavasz-kékek.
Olyan kékek, mint az álom,
mint az ingem s a nadrágom.
Kékben vagyok, útra keltem,
köszöntenek erdők, kertek.
Minden rigó dalra fakad,
nem kellenek száraz szavak.
Nem is szólok, nem beszélek,
hadd zengjen a madárének.
Könnyű vagyok, tele vággyal,
pertuban e szép hazával.
Szűz határban kóborolok,
akáctuskók - kóbor dobok
általam most kézzel verve.
Nem jártam még soha erre.
A lendület el nem enged,
kigombolom bátor kedvem,
felfedezni vár a világ,
szívből mondok tiszta imát.
Én Istenem, vezess tovább,
bogozd sorsom szív-fonalát,
társat adjál kegyelemmel,
feldíszítem szerelemmel!
Karomba hull így az ara,
igen lesz a legszebb szava.
Haja beborítja testem,
gyönyörű lesz minden estem.
