Kasza Béla: Tavaszi reményem
Kerekded április
kínálja a tavaszt,
virágokon gurul
a kacérkodó szél,
Isten és természet
alig hall most panaszt,
telt bokrokat csiklandoz
a meztelen fény.
Erdők szép öröme
madaraktól hangos,
árnyékukat ölelik
a szerelmes fák,
mindent ami csodás
a napsugár nyaldos,
világ keblét pompázzák
színek és formák.
Ragyogva zöldellnek
bársony füvek s lombok,
maguk alatt hevernek
legyengült gondok.
Kabátom, bánatom
eldobhatom talán,
szívemből is el kell,
hogy múljon a magány.
