Kasza Béla: Tavaszodás
Selyem szárnyon tavasz suhan,
földre rogy a fagyos tél,
csivitelő, kacér rügyre
rátalál az ifjú fény.
Messze szalad minden bánat,
a kéklő ég kitágul,
fáradt szobám s öreg kályhám
nyitott ajtón kibámul.
Lányos lelkű, facér szellő
átlibben az udvaron,
napsugaras, kedves bájjal
csókot hagy az arcomon.
Táncot jár a megújulás
erdőn, mezőn, kerteken,
vággyal teli, szép szívekben
felébred a szerelem.
vággyal teli, szép szívekben
felébred a szerelem.
