Kasza Béla: Tavaszt fogok látni
Vízcseppek hullanak az álmos fákról,
november dúdolgat az elmúlásról.
Őszi színek íze, jókedve beszűkül,
rozsdaszín erdőben tejfehér köd szürkül.
Elaluszom én is. Csöndes egykedvűen
csak az idő múlik, önmagához hűen.
De ha az Istennek van még velem terve,
tavaszt fogok látni, telet kiheverve.
