Kasza Béla: Tél 92
/ Bihari Puhl Levente azonos című festményéről /
Ez jött akkor az ősz után,
kifejező, kerek részletek alapján,
talán nappal, talán éjjel,
de farostra került a fél-meredek
ötlet szentségével.
Noha nem csupán erről szólt a tél,
de éppen élt-halt a remény,
és ezt nem lehetett máshogyan,
csak ekképpen megkomponálni.
Ebbe a télbe a lélek
nem másért járt, mint hálni,
sovány szél sípján
fuvolázni, elképzelni,
hogy szív nyílik szerelemhez,
illatozni pedig friss virág.
Megmutatni, hogy bizony
akkor is szerethető,
ha szürkén ragyog a világ.

