Kasza Béla: Tél jön
Szél szavára hull a levél,
lombos fának kedve alél.
Nyarat és őszt elfeledve
levetkezik meztelenre.
A világ már télre készül,
a hideg szél felélénkül.
Használ jó erős szárnyakat,
letördös gyönge ágakat.
Lóg a fának reccsent karja,
de a halált nem akarja.
Elaltatja csöndes könnye,
ébreszti majd tavasz jötte.
