Kasza Béla: Téli kék csend
Tavasznak, nyárnak alig van nyoma,
árvaságomnak nincs otthona.
Félénken nyújtom kezem a mának,
esélyt adok álomnak, vágynak.
Nem szeretnek, oly nagy a hideg,
kihűlök én is, kék csend a szívem.
Dermesztő a világ, semmi kétség,
bámulni való gyönyörű szépség.
De a Balaton mindenség közepe,
akit megérint, felragyog a szeme.
Szívében édes szerelem ébred,
hiába a jeges, hideg fények.
