Kasza Béla: Téli magány
/ Bihari Puhl Levente azonos című festményéről /
Ez itt a nagy fehér tél,
valóság, nem csupán vélelem.
Minden szédült vagy vagány értelem
helyett magány és félelem...
Padok ülnek egymás mellett,
erősek, nagyok, de ha tél van,
kihűlnek, elhidegülnek nagyon...
Hiába vannak ketten,
a szótlanságuk lelket rettent,
fenyőt dermeszt...
Nem keresnek boldog álmot,
nem találnak szívszerelmet...

