Kasza Béla: Téli varázslat
Karácsony közeleg,
nyitott szívnek eljő,
havas hallgatással
didereg az erdő.
A fagyos szél egykedvű,
önmagában dörmög,
december tapos
a behavazott földön.
Meztelen a hideg,
falkában az állat,
zimankó diktál
az erdei határnak.
Hajadonfőtt csodálom
a hófehér világot,
lovas szán jön keletről,
tán a három királyok.
Erdészek azok,
az etetőt töltik fel,
visszaköszön szívest
a három kucsmás fej.
Bámulom tovább
a hóba burkolt tájat,
öröm repes bennem,
micsoda varázslat!
Arcom majd' kicsattan,
testem-lelkem ragyog,
az Úristen tenyerén
örök gyermek vagyok!
