Kasza Béla: Tenyereden a végtelen
Óh mennyit álmodom rólad kék
párás hétfők mély-szürke tetején.
Gazdátlan szép szívem lehull
majd hóval, sóhajtást
vadászni így remél.
Hajnalt ébresztő virágzó
fénysugár zöld-barna szemed
ölel mámoros mosolyt
tegnapi arcomon, s karomba
bújva nevetve remegsz.
Tenyereden a végtelen
lázad szüntelen, ha nem
mérem örökös lázad.
Körkörös gyönyörök idején
oly örök szíved és vágyad.
1996.
