Kasza Béla: Terpeszben az idő
Felhő alatt ebédelek,
eső veri levesemet.
Mivel szerelemre vágyik,
víz a vízzel eggyé válik.
Terpeszben a múló idő,
odaadó, akár egy nő.
Nem létezik, mégis szalad,
ami anyag, azon farag.
Markolászol vért és sarat,
kell a tél, hogy várd a nyarat.
S ha eljön a tavasz bája,
hazugság a szabadsága.
Az egész egy lakodalom,
táncos szavam birodalom.
Világomat díszítgetem,
díszeimet dédelgetem.
