Kasza Béla: Tihanyi liget
/ Bihari Puhl Levente azonos című festményéről /
A félszigetet keresztül-kasul bejárom,
vidám örömmel a lábom is lejárom,
közben integetek mindenkinek;
fűnek-fának, Évának és Annácskának,
aki lehet Vera is, egy a fontos: nem hamis.
Ragyog a liget a dombok között,
némely bokor már őszbe öltözött,
s ha akarna engem Éva vagy Anna,
az odaadásom el nem maradna;
mert vérből vagyok és nem puhafából,
kihoznám, mit kell, ebből a szép tájból.
Verocskáról még alig szóltam,
nem hagynám őt szél karjain szótlan,
egy-egy vers után ő lenne édes refrén,
mámoros csókban, tiszta fényben fürdetném...
Tihanyi liget, így rabol szívet, de most
nem is erről szólok, mit nekem e kéjes óbor,
hisz az alkotás gyönyöre a téma!
Levente festette, nekem csak a szám jár,
az ő keze mester, az enyém meg béna...

