Kasza Béla: Tiszta még a holnap
Újra szerethető az ősz, na végre,
a délelőttel keringőzik a korzón a szél,
e táncot megfesti lombok rozsdás vére
és seregnyi levél a földre alél.
Fehér kedvű kócsag ácsorog a parton,
bánatok emléke ring a sápadt folyón,
arcomat az ég felé fordítom, tartom,
csókol a napsugár s csak állok álmodón.
Minden terhet, gondot lerázok avégett,
hogy úgy repülhessek, mint valami madár.
Tiszta még a holnap, élni hív az élet,
szívembe plántálja gyönyörét, dalát.
